A katapultülések a közhiedelemmel ellentétben nem az "újkori" modern repülés kezdetén, hanem már sokkal korábban kerültek alkalmazásra. Először a második világháború vége felé merült fel, az egyre gyorsabb, komplexebb és újabb repülőgépek üzemeltetése során a személyzet "vészelhagyási" módszerének megreformálása. Ekkor még szinte kizárólag a fülketető kézi ledobása, majd a repülőgépből való kiugrás, és az ejtőernyő pilóta általi manuális nyitása jelentette az egyetlen menekülési módot a gép személyzete számára.
Ez a módszer azonban az újabb gépek esetén nem volt alkalmazható és célravezető, így mindenképpen szükség volt kiváltani egy új módszer az akkoriban megfogalmazódott „kivethető ülés„ bevezetésével. A második világháború kitörése után az ez irányú kísérletek már a korai 40-es években elkezdődtek. Ezekben számos gyár vett részt (Saab, Heinkel, Dornier). A fejlesztésben a Heinkel gyár járt az élen. Ezek az ülések a mai ülésekkel ellentétben még nem pirotechnikai, hanem sűrített levegős elven működtek.
Ez a módszer azonban az újabb gépek esetén nem volt alkalmazható és célravezető, így mindenképpen szükség volt kiváltani egy új módszer az akkoriban megfogalmazódott „kivethető ülés„ bevezetésével. A második világháború kitörése után az ez irányú kísérletek már a korai 40-es években elkezdődtek. Ezekben számos gyár vett részt (Saab, Heinkel, Dornier). A fejlesztésben a Heinkel gyár járt az élen. Ezek az ülések a mai ülésekkel ellentétben még nem pirotechnikai, hanem sűrített levegős elven működtek.
1. ábra - A sűrített levegős Heinkel Katapultsitz
