A korábbi Winchester ismétlőpuskát taglaló ismertetőben már futólagosan említést tettem a Volcanic ismétlőfegyverről, ami végeredményben a későbbi Winchesterek atyja volt. A fegyver unikum volt a maga nemében, azonban a technológia még nem volt megfelelően kiforrott ahhoz, hogy széles körben elterjedhessen a fegyver az amerikai kontinensen.
Volcanic Arms - Volcanic pistol Navy .41 (www.militarytrader.com)
A történet egészen az 1848-as évekig nyúlik vissza, amikor is Walter Hunt kifejlesztette, majd 1849 augusztusában szabadalmaztatta "Rocket Ball" lőszerét (Volitional Ball-nak is nevezték) és az azt tüzelő fegyvert. Ez a lőszer mai egybeszerelt lőszerek primitív őse volt. Az ólomlövedék üreges belsejébe töltötték a lőport, amit egy gyúlappal zártak le. Ez volt az első sorozatban gyártott hüvely nélküli lőszer, amely sok XX. századi fegyvertervezőt is inspirált.
Hunt féle ismétlő puska szabadalmi rajza (www.docstoc.com)
Sajnos azonban a lőszer korántsem volt tökéletes megoldás, mivel a lövedékbe tölthető lőportöltet mennyisége erősen limitálva volt. Ez azzal járt, hogy a lövedék kezdősebessége és energiája meg sem közelítette korának fegyvereit. A nehéz lövedék miatt a kilőtt lövedék kezdősebessége csak 230/s míg csőtorkolati energiája 76J volt, ami nagyjából egy modern zsebpisztolyoknál használatos .25-ös ACP lőszernek felel meg. Hunt hamar túl is adott a jogokon egy New York-i üzletembernek George Arrowsmith-nek akitől tisztázatlan módon rövid időn belül Lewis Jenningshez került a lőszer gyártási joga.
A Hunt féle Rocket Ball lőszer (www.wikipedia.com)
1849 karácsony előtt Lewis Jennings megkezdte próbálkozásait a lőszer tökéletesítésével és egy új fegyver kifejlesztésével. A fegyver 1952-re készen is lett, ez egy .54-es kaliberű, 34"-os csőhosszú (teljes hossza 54") fegyver volt, amit 20lőszeres csőtárral is ellátott. A kezdeti sikerek miatt többen is fantáziát láttak a fegyverben. ezek közül az egyik a vasútiparban érdekelt mágnás Courtlandt Palmer volt, aki 5000db fegyverre kötött szerződést Jenningsel. Azonban a tervek kútba estek, ugyanis a fegyverek minősége nem felelt meg a tüzetesebb teszteknek és csak 500db .41-es kaliberü, és 700db .31-es kaliberű fegyver hagyta el az üzemet. A Jennings puskákat a Robbins & Lawrence Co. Windsor-i gyárában készültek, ahol az ifjabbik cégtárs Richard Lawrence számos újítása és javaslata is megjelent a késői modelleknél. Ennél a cégnél volt alkalmazásban az ifjú Benjamin Tyler Henry, mint gépkezelő.
Jennings féle ismétlőpuska (www.rugerforum.com)
.54-es kaliberű Jennings "Rocket Ball" lőszer (www.civilwartalk.com)
Sajnos a cég 1854-ben tönkrement, és fel kellett hagyniuk a fegyvergyártással/tervezéssel. A megmaradt fegyvereket egylövetű elöltöltősre átalakítva értékesítették de a már kidolgozott technológiájuk nem veszett kárba, mivel a Hunt és Jennings licenceket 1954 júniusában megvásárolta egy újonnan alakult kis cég amit Horace Smith és Daniel B. Wesson (a későbbi S&W megalapítói) vezetett.
Az egylövetűre átalakított ismétlőpuskák egyike. A jobb oldalon lehetett a Rocket Ball lőszert a fegyverbe tölteni (www.american-firearms.com)
Elkezdtek a meglévő tervek tökéletesítésével egy új fegyvert tervezni, de néhány pisztoly és puska modell kidolgozás után 1855-ben feladták, mivel úgy ítélték meg, hogy az időközben megszerzett ígéretesebb Rollin White szabadalom továbbfejlesztésén dolgoznak, amivel majd nem lesz majd versenyképes a "Volitional Ball". Úgy döntöttek, hogy a korábbi terveiket és a megszerzett licenszeket, és a technológiát szőröstül-bőröstül eladják egy érdeklődő New Haven-i vállalkozói csoportnak.
Az első ismétlőfegyverek időrendbe szedve. Felül a S&W, középen a New Haven Arms, alul a Volcanic Arms fegyverei. (www.cascity.com)
Korai S&W ismétlőpisztoly (www.prices4antiques.com)
Átmeneti modell, hosszabb szögletesebb lett a cső (www.cowanauctions.com)
Késői modell ami magán viseli a Volcanic pisztolyok főbb ismertetőjegyeit, nevezetesen a sarkosabb markolatot és az áttervezett elsütőbillentyűt, szögletesebb csövet is. (www.mdshooters.com)
S&W majd a későbbi New Haven licensz megjelölését a cső tetején található (www.historical.ha.com)
Az 1854-ben S&W által bejegyzett licensz (www.rugerforum.com)
Ők még az 1855-ös évben Norwich-ben megalapították a Volcanic Repeating Arms Company-t. Céljuk, hogy egy új forradalmi, de egyben a széles közönség részére megfizethető egybeszerelt lőszert tüzelő fegyvert állítsanak elő. Tehát elsődlegesen szükségük volt egy lőszerre, ami köré a fegyvert tervezhették. Daniel Wesson és Horace Smith 1956 nyarán csatlakozott hozzájuk, hogy segítsen a lőszer továbbfejlesztésében - be is jegyeztették 1856 Január 22-n 14.147 számon az új lőszer licenszét a Volcanic Co. nevére - azonban nem sokkal ezután Horace Smith végleg letette a lantot és nem foglalkozott többé fegyverfejlesztéssel. Ekkor került a céghez egyébként a Jennings puskák gyártásában már tapasztalatot szerzett Tyler Henry is.
A Wesson által továbbfejlesztet lőszer felépítése (www.oldammo.com)
A lőszer licensz bejegyzése (www.oldammo.com)
A Volcanic Repeating Arms továbbfejlesztett Rocket Ball-ja a .41-es Volcanic Balls (www.winchesterantiqueammo.com)
.41-es és .31-es kaliberű Volcanic Balls lőszerek (www.oldammo.com)
A .41-es kaliberű 8" csövű Volcanic metszeti rajza (www.wikipedia.com)
A gyártás éppen hogy beindult, amikor 1956-ban a cég elnöke Nelson Gaston meghal, és a részvényei és a cég nagy része Oliver Winchester irányítása alá kerül. Winchester befolyása a cég életébe rögtön éreztette a hatását. A korábbi Rocket Ball lőszert egy kicsit továbbfejlesztve kismértékben megnövelték a lőportároló kapacitását, és egy egyszerűbb eljárást dolgoztak ki a lövedék fenekének lezárására, ezzel létrejött a .31 és .41-es kaliberű Volcanic lőszer. 1857 áprilisában Winchester újjászervezi a céget New Haven Arms Company név alatt és a Volcanic licensz május 1-i újbóli bejegyzésével töretlenül folytatják a Volcanic fegyverek gyártását 40.000$ új tőke bevonásával.
New Haven Arms 8"-os csövű .41-es Volcanic pisztoly normál, díszkivitelben (ezüstözött tok + elefántcsont markolat) (www.leverguns.com, www.icollector.com)
A fegyver kialakítása akkoriban újdonság volt, mivel szakítva a hagyományokkal a tokja nem acélból, hanem bronzból, akkori nevén "gun metal"-ból készült. Ezt könnyebb volt megmunkálni és olcsóbb is volt a hozzávaló nyersanyag beszerzése.
Volcanic Arms pisztoly és a puska belső szerkezete (www.en.valka.cz)
A fegyveren már megjelenik a Volcanic Arms megnevezés az eddigi New Haven patent megjelölés felett (papke.med.ufl.edu)
A csöve kovácsolt acélból, míg markolathéja diófából vagy elefántcsontból készült. A működése nagyjából megegyezik a későbbi Henry karabélyokéval, a lőszer a cső alatti tárban volt megtalálható, a töltést/ürítést pedig a sátorvas segítségével lehetett végrehajtani. A csövét egyaránt készítették hatszögletű illetve sima szögletes kivitelben is.
4"-os csövü .31-es kaliberü Volcanic Arms "zsebpisztoly" (www.dawesandco.com)
Az alap pisztoly kétféle űrméretben, nagyságban és csőhosszal készült. A legkisebb .31-es űrméretű 4" és 6"-os csővel készült amihez 6/10lőszeres tár tartozott. A nagyobb .41-es űrméret mellé pedig 6" és 8"-os cső és 8/10 lövedékes tár tartozott.
.41 8", .41 6", .31 4" pisztolyok (www.rockislandauction.com)
Az első ismert .31 Volcanic lőszer 1854-es évszámmal került elő, bár az első Volcanic fegyver kiadása 1856-ra datálódik. nem világos, hogy a hivatalos 1855-ös bejegyzése előtt már működött a Volcanic Repeating Arms Company, vagy Smith & Wesson már a cég megalapítása előtt dolgozott a lőszer kifejlesztésén. Mindenesetre az biztos hogy 1856-ban a nagyközönségnek már árulták a Volcanic fegyvereket.
Korabeli hirdetés, érdemes megfigyelni a lap alján található árakat (www.flickr.com)
J.Hapgood bostoni kereskedő hirdetése, kiemelve, hogy Volcanic fegyvereket is forgalmaz (www.oldammo.com)
Korabeli hirdetés a Volcanic termékekről (www.oldammo.com)
Díszesen megmunkált ezüstözött példány elefántcsont markolattal (www.thecimmerian.com)
A Volcanic pisztolyokból készült lecsatolható válltámaszos pisztoly-karabély, illetve fix tussal ellátott hosszabb csövű karabély. Ezek háromfajta 16", 20" és 24"-os csővel készültek, amihez 20/25/30 lőszeres csőtár biztosította a lőszerellátást.
.41-es kaliberű pisztoly-karabély 20"-os csővel (www.antiquetrader.com)
.41-es kaliberű pisztoly-karabély 20"-os csővel és a lecsatolható válltámasszal (www.hartfordmichigan.com)
Az alsó fegyvernél jól látható a lecsatolható válltámasz rögzítésének kialakítása (www.icollector.com)
.41-es Volcanic karabély fix tussal.(www.rugerforum.com)
Díszesen faragott fix tusos Volcanic puska (thehistorypages.aimoo.com)
Baron A. T. de MOUNCIE of Paris, Queen Victoria St., London 1865 (www.firearmsmuseum.org.au)
"Venditti E Ci Lancusi" Pietro Antonio Vendetti, Lancusi Nápoly 1875 (www.horstheld.com)
A Volcanic fegyvernek két nagy előnye volt akkoriban a gyenge lőszer teljesítményével szemben. Az egyik a tűzgyorsasága, a másik pedig a lőszer vízállósága volt. Sajnos a későbbi problémák - unstabil lőszer, csőtár felrobbanása, gyenge teljesítmény megpecsételte a fegyver sorsát és kb. 8000 fegyver - közülük 300 karabély - legyártása után 1861-ben a polgárháború kitörésével egy-időben a cég csődöt jelentve végleg bezárta kapuit. Hála istennek a tudást később Henry és Winchester is továbbvitte az általuk kifejlesztett fegyverekben.
Felül a Volcanic karabély, alul egy korai Henry puska. Jól látható a kettő közötti párhuzam (shootingwithhobie.blogspot.com)
Érdekességképpen következzen egy Volcanic a XXI. századból. Ezen és ezen a linken az látható, hogy egy vállalkozó kedvű amerikai fegyver őrült saját maga készítette el a Volcanic pisztoly működőképes másolatát.
Házilag készült működőképes Henry, Volcanic puska és Volcanic pisztoly (shootingwithhobie.blogspot.com)
És íme két videó a fegyver töltéséről és működéséről.
Denix - Volcanic M1855 .41
A fenti ismertetőből már kitűnik, hogy a Volcanic fegyverek a maga nemében kuriózumok voltak a korai ismétlőfegyverek között. Nem utolsósorban a Volcanic pisztoly az egyik kedvenc fegyverem a vadnyugati fegyverek közül, ezért is előzte meg nagy várakozás részemről a Denix - egyébként a díszfegyverek piacán az egyetlen ilyen típusú fegyvert gyártó - Volcanic M1855 fegyverét.
A fegyver csomagolása nincsen túl dimenzionálva, ahogy ezt a Denixtől megszokhattuk. Egyszerű fekete kartondoboz, piros színű feliratokkal, ezen kívül semmi másba nincsen becsomagolva a pisztoly. Ez ahogy az az előző Winchesternél is eléggé sérülékennyé teszi a fegyvert a szállítás során elszenvedett viszontagságokkal szemben. A dobozból kivéve a fegyvert sajnos el kell hogy mondjam, hogy elsőre meglehetősen csalódtam az összképben, hogy miért is az kiderül a továbbiakból.
Denix a komisz:
A Volcanic a Denix egyik újabb típusa, ami korábbi modellekkel ellentétben magán viseli a termelés felfutásából származó minden hátrányt. Úgy tűnik, hogy a mérleg nyelve a korábbi minőségről a mennyiség felé billent át. Miért mondom is ezt? Az első szemrevételezéskor rögtön feltűnik, a fekete színű fémalkatrészek bevonatának gyengébb minősége, ami már az összeszerelés során itt-ott megkopott.
Ez még nem is lenne baj, de a sárga bevonattal ellátott spiáter tok felületkezelése is kívánnivalót hagy maga után. Néhol foltos, néhol pikkelyes a felülete, és a sorjázása a felületkezelés után és nem előtte történt meg, ami azt eredményezi, hogy számos élnél a sorjázás miatt előtűnik a sárga felület alatt sima fémszínű spiáter. A fémalkatrészekkel ellentétben a fa markolathéjak minősége kitűnő, színük sötét barna, anyaguk a megszokott gőzölt bükk.
Ezek után a szokásos működési próba jött, azaz csak jött volna, ugyanis a mechanikus szerkezet egy kissé szorul, és nem lehetett felhúzni a fegyvert. Nem erőltettem, mivel úgyis szándékomban állt tüzetesebben megnézni belülről, így folytattam a külső szemrevételezést.
A fegyver csöve alatt található a csőtár, itt a csőtárban lévő lőszerek adogatását az adogató tömb hivatott szolgálni. A működése egyszerű, elsőként hátrahúzzuk az adogató tömböt a rajta lévő kis kar segítségével, majd hátrahúzott helyzetben a cső elülső részét 45°-ban elfordítjuk, így szabaddá válik a csőtár nyílása, és betölthetjük a lőszereket sorban egymás után. Ha ez megtörtént a csövet visszafordítjuk, és az adogató tömböt a lőszerre engedve az nyomást gyakorol a lőszerekre mindaddig amíg lőszer van a tárban.
Az első furcsaságot itt vettem észre, ugyanis az eredeti fegyvereken az adogató tömb hátrahúzva nem volt rögzíthető, hátrahúzás után egyszerűen elfordítva maga a csőtár széle akadályozta meg, hogy az adogat tömb előrefelé kiessen. A Denixnél egy kicsit áttervezték a dolgokat, egy szép kis kivágást alakítottak ki a csőtár csőtorkolat felőli részén, amibe az hátrahúzott adogató tömb karba beleakadhat, így nem tud előrecsúszni. A másik ilyen furcsaság, hogy a cső bal oldalán egy kis kitüremkedést alakítottak ki, hogy az adogatótömb kicsúszását megakadályozza hátrahúzott és elfordított helyzetében. Ez nem is kell mondanom, hogy az eredeti fegyveren nem volt megtalálható, csak az első kísérleti S&W Volcanic modellekre volt jellemző a csőtár hasonló kialakítása.
A cső egyéb tekintetben valósághű, nyolcszögletű, az elején jól kialakított célgömbbel és csőtorkolattal. A cső bal oldalán hátul az új modelleken feltűnő "Denix Made in Spain" feliratot olvashatjuk. A cső és a csőtár belső átmérője 10,4mm (.41), ez megfelel az eredet modell paramétereinek.
Kisebb hiba még, a cső eleje nincsen egy-vonalban a cső hosszabbik részével, illetve a csőtáron lévő rögzítő részére történő kivágás 2-3mm-re eláll a csőtár vonalától. A cső két része egy felül átütött csapon keresztül kapcsolódik egymáshoz, ez a csap a cső elejbe belenézve jól látható.
A tok amint már említettem sárgaréz színűre bevont spiáter. Eredetileg három részből áll - tok, jobb és baloldali tokfedél - esetünkben a gyártó pluszként nem tudni miért a tok alját külön alkatrészként alakította ki. A működtető szerkezetek, úgymint elsütőbillentyűm sátorvas, kakas, adogatótömb kialakítása kismértékben eltér az eredeti Volcanic modelltől. Vastagabb, robusztusabb a sátorvas és a kakas, vékonyabb az elsütőbillentyű kialakítása.
Eltérés még az éles modelltől az is, hogy a tokfedél csavarfejei nem a bal oldalon, hanem a jobb oldalon láthatóak. A kis különbségek még érthetőek, viszont nem is ezek a modell legfőbb hibái, hanem hogy "lefelejtették" róla a hátsó irányzékot. Valószínű, hogy a spanyol gyártó ahogy már volt róla szó, a kísérleti, vagy nagyon korai S&W modellt vette alapul mikor elkészítette ezt a replikát, ugyanis ennél a modellnél még hiányzott a hátsó irányzék a Volcanic-ról.
Na de elég legyen a negatívumokból, nézzünk bele a modell belsejébe rögvest. Már a tokfedelet lecsavarozva feltűnik, hogy csavarok a korábbi finom-menetes típusokhoz képest egyszerű sima lemezcsavarok. valószínű, hogy amiatt cserélték le őket, mert ezek olcsóbbak, és nem kell menetet fúrni a csavarnak egyszerűen behajtáskor menetet vág magának, így végeredményben egy munkafolyamat megspórolható az összeszerelés során. Sajnos ez az egyszerűsítés a látvány szempontjából negatívumokkal jár, mégpedig, hogy a csavar vége nincsen megfelelően eldolgoz, lelapolva, így eléggé valóság hűtlen megjelenést kölcsönöz a fegyvernek, pedig a kinézet nem éppen a legutolsó helyen áll egy díszfegyver esetében.
A fegyver belsőrészének szétszedése nem merül ki a két csavar és az tokfedelek eltávolításával, mivel ahhoz hogy az elsütőszerkezetet eltávolíthassuk, ki kell ütni a tokhoz kapcsolódó alsó részt rögzítő két kisméretű rögzítőstiftet. Belül elég vegyes a kép, sorját nem találni, viszont megtaláltam az okát, hogy miért nem sikerült felhúzni a fegyvert. Ez az ok pedig nem más, mint az, hogy az elsütőszerkezetnél, pontosabban az adogatótömb pozicionáló kisméretű rugós stiftet kispórolták a tervezéskor, helyére egy fix stiftet öntöttek, ami viszont kb 1mm-rel túllóg a tok síkján, és megszorult a rácsavarozott tokfedél alatt.
Lereszelve más nem akadt a fegyver, viszont itt is előjött az a hiba, mint korábban ismertetett Winchesternél, mégpedig, hogy az adogatótömb nem megfelelő időben mozog fel és le. Sajnos a látványon felül ez a hiba a működést is befolyásolja, ugyanis alapesetben zár akkor siklik előre mikor az adogatótömb a felső holtponton van, és így könnyedén be tudja tölteni a töltényűrbe a feladagolt lőszert. Esetünkben ez nem teljesen így van, mivel a zár már előbb megpróbál előresiklani, mint hogy az adogatótömb felső helyzetbe érne, így beleütközik annak hátsó falába.
A hiba megállapítása után az ismételt szétszedés felfedte a hiba forrását, ami véleményem szerint megint csak nem vet kedvező fényt a cégre. Jobban megnézve a dolgokat kiderült, hogy az előzőleg leegyszerűsített, egyébként túl hosszú stift helyett a hiányzó rugós elem volt felelős az adogatótömb helyes pozicionálásáért, mégpedig, hogy csak akkor induljon el felfelé amikor a zár már hátsó helyzetben van, és addig maradjon fent, amíg a zár be nem fejezi az előresiklását. Ezt a problémát a következőképpen orvosoltam:
Levágtam a kilógó stift maradékát, majd 5mm-es fúróval megfelelő mély lyukat fúrtam a mozgatórúd oldalába, amibe egy rövid rugó és egy 6mm hosszú lekerekített fejű csap került. Ezután már csak a jobb oldali tokfedélen kellett kialakítani a stiftnek a két végpozícióját rögzítő mélyedést. Ehhez segítség is akad, ugyanis a tokfedél belsején halványan láthatóak az eredeti mélyedések, amit az öntéshez való mintavételnél kitakartak. Ezzel igaz hogy még egy munkafolyamatot spóroltak, de nem hiszem, hogy ez annyival több pénzt hoz, mint ahány vevőt elveszítenek a nem megfelelően működő termékeik által. Azonban jelenleg más gyártó nem állít elő Volcanic replikát, így sajnos be kell érnünk ezzel az egyetlen modellel.
Az ismételt összerakáskor már rendesen működött volna a fegyver, sajnos azonban ismét előjött egy - immár a sokadik - probléma a működéssel kapcsolatban, mégpedig az, hogy a kakas nem akadt meg mindig hátsó, teljesen felhúzott állásban. Szétszedve és az érintkező felületek és az elsütőbillentyű hátsó részének reszelővel való finomítása után már jó volt, de véleményem szerint ezt egy kevésbe felszerelt vagy fanatikus fegyverbarát már rég a fejét fogta volna ennyi hiba láttán.
A működés helyretétele után legfőképpen a hiányzó hátsó nézőkét próbáltam valami úton-módon pótolni. Mivel a tok felső részébe bemarást nem tudtam készíteni, így maradt a csavaros megoldás. Ehez a tok elejébe egy kisméretű lukat fúrtam, majd ide lett egy kis lemezcsavarral felfogatva az alumíniumból kialakított (mire is lehet jó egy régi CPU hűtőborda) feketére festett nézőke.
Összességében elmondható hogy egy eléggé elkapkodott minőség és összeszerelés jellemzi a Denix Volcanic pisztolyát, viszont jelenleg nincsen más alternatívája a díszfegyverek piacán.
A fenti ismertetőből már kitűnik, hogy a Volcanic fegyverek a maga nemében kuriózumok voltak a korai ismétlőfegyverek között. Nem utolsósorban a Volcanic pisztoly az egyik kedvenc fegyverem a vadnyugati fegyverek közül, ezért is előzte meg nagy várakozás részemről a Denix - egyébként a díszfegyverek piacán az egyetlen ilyen típusú fegyvert gyártó - Volcanic M1855 fegyverét.
A csomagolás, benne a pisztollyal (saját kép)
A fegyver csomagolása nincsen túl dimenzionálva, ahogy ezt a Denixtől megszokhattuk. Egyszerű fekete kartondoboz, piros színű feliratokkal, ezen kívül semmi másba nincsen becsomagolva a pisztoly. Ez ahogy az az előző Winchesternél is eléggé sérülékennyé teszi a fegyvert a szállítás során elszenvedett viszontagságokkal szemben. A dobozból kivéve a fegyvert sajnos el kell hogy mondjam, hogy elsőre meglehetősen csalódtam az összképben, hogy miért is az kiderül a továbbiakból.
A kissé kopott kinézet. (saját kép)
Denix a komisz:
A Volcanic a Denix egyik újabb típusa, ami korábbi modellekkel ellentétben magán viseli a termelés felfutásából származó minden hátrányt. Úgy tűnik, hogy a mérleg nyelve a korábbi minőségről a mennyiség felé billent át. Miért mondom is ezt? Az első szemrevételezéskor rögtön feltűnik, a fekete színű fémalkatrészek bevonatának gyengébb minősége, ami már az összeszerelés során itt-ott megkopott.
Kissé kopott fémalkatrészek, szép markolat (saját kép)
Ez még nem is lenne baj, de a sárga bevonattal ellátott spiáter tok felületkezelése is kívánnivalót hagy maga után. Néhol foltos, néhol pikkelyes a felülete, és a sorjázása a felületkezelés után és nem előtte történt meg, ami azt eredményezi, hogy számos élnél a sorjázás miatt előtűnik a sárga felület alatt sima fémszínű spiáter. A fémalkatrészekkel ellentétben a fa markolathéjak minősége kitűnő, színük sötét barna, anyaguk a megszokott gőzölt bükk.
Bükk markolathéj (saját kép)
Ezek után a szokásos működési próba jött, azaz csak jött volna, ugyanis a mechanikus szerkezet egy kissé szorul, és nem lehetett felhúzni a fegyvert. Nem erőltettem, mivel úgyis szándékomban állt tüzetesebben megnézni belülről, így folytattam a külső szemrevételezést.
Felhúzott helyzetben (saját kép)
A fegyver csöve alatt található a csőtár, itt a csőtárban lévő lőszerek adogatását az adogató tömb hivatott szolgálni. A működése egyszerű, elsőként hátrahúzzuk az adogató tömböt a rajta lévő kis kar segítségével, majd hátrahúzott helyzetben a cső elülső részét 45°-ban elfordítjuk, így szabaddá válik a csőtár nyílása, és betölthetjük a lőszereket sorban egymás után. Ha ez megtörtént a csövet visszafordítjuk, és az adogató tömböt a lőszerre engedve az nyomást gyakorol a lőszerekre mindaddig amíg lőszer van a tárban.
A csőtár két helyzete (saját kép)
Töltéshez előkészítve (saját kép)
A cső egyéb tekintetben valósághű, nyolcszögletű, az elején jól kialakított célgömbbel és csőtorkolattal. A cső bal oldalán hátul az új modelleken feltűnő "Denix Made in Spain" feliratot olvashatjuk. A cső és a csőtár belső átmérője 10,4mm (.41), ez megfelel az eredet modell paramétereinek.
A cső, rajta a Denix márkajelzése (saját kép)
Kisebb hiba még, a cső eleje nincsen egy-vonalban a cső hosszabbik részével, illetve a csőtáron lévő rögzítő részére történő kivágás 2-3mm-re eláll a csőtár vonalától. A cső két része egy felül átütött csapon keresztül kapcsolódik egymáshoz, ez a csap a cső elejbe belenézve jól látható.
A tok amint már említettem sárgaréz színűre bevont spiáter. Eredetileg három részből áll - tok, jobb és baloldali tokfedél - esetünkben a gyártó pluszként nem tudni miért a tok alját külön alkatrészként alakította ki. A működtető szerkezetek, úgymint elsütőbillentyűm sátorvas, kakas, adogatótömb kialakítása kismértékben eltér az eredeti Volcanic modelltől. Vastagabb, robusztusabb a sátorvas és a kakas, vékonyabb az elsütőbillentyű kialakítása.
A tok kiképzése (saját kép)
Eltérés még az éles modelltől az is, hogy a tokfedél csavarfejei nem a bal oldalon, hanem a jobb oldalon láthatóak. A kis különbségek még érthetőek, viszont nem is ezek a modell legfőbb hibái, hanem hogy "lefelejtették" róla a hátsó irányzékot. Valószínű, hogy a spanyol gyártó ahogy már volt róla szó, a kísérleti, vagy nagyon korai S&W modellt vette alapul mikor elkészítette ezt a replikát, ugyanis ennél a modellnél még hiányzott a hátsó irányzék a Volcanic-ról.
A jobb oldalon található csavarfejek (saját kép)
Na de elég legyen a negatívumokból, nézzünk bele a modell belsejébe rögvest. Már a tokfedelet lecsavarozva feltűnik, hogy csavarok a korábbi finom-menetes típusokhoz képest egyszerű sima lemezcsavarok. valószínű, hogy amiatt cserélték le őket, mert ezek olcsóbbak, és nem kell menetet fúrni a csavarnak egyszerűen behajtáskor menetet vág magának, így végeredményben egy munkafolyamat megspórolható az összeszerelés során. Sajnos ez az egyszerűsítés a látvány szempontjából negatívumokkal jár, mégpedig, hogy a csavar vége nincsen megfelelően eldolgoz, lelapolva, így eléggé valóság hűtlen megjelenést kölcsönöz a fegyvernek, pedig a kinézet nem éppen a legutolsó helyen áll egy díszfegyver esetében.
A tok bal oldala, eredetileg itt kissé kilógtak a csavarvégek (saját kép)
A fegyver belsőrészének szétszedése nem merül ki a két csavar és az tokfedelek eltávolításával, mivel ahhoz hogy az elsütőszerkezetet eltávolíthassuk, ki kell ütni a tokhoz kapcsolódó alsó részt rögzítő két kisméretű rögzítőstiftet. Belül elég vegyes a kép, sorját nem találni, viszont megtaláltam az okát, hogy miért nem sikerült felhúzni a fegyvert. Ez az ok pedig nem más, mint az, hogy az elsütőszerkezetnél, pontosabban az adogatótömb pozicionáló kisméretű rugós stiftet kispórolták a tervezéskor, helyére egy fix stiftet öntöttek, ami viszont kb 1mm-rel túllóg a tok síkján, és megszorult a rácsavarozott tokfedél alatt.
Alul látható az eredeti fix stift helye (saját kép)
Lereszelve más nem akadt a fegyver, viszont itt is előjött az a hiba, mint korábban ismertetett Winchesternél, mégpedig, hogy az adogatótömb nem megfelelő időben mozog fel és le. Sajnos a látványon felül ez a hiba a működést is befolyásolja, ugyanis alapesetben zár akkor siklik előre mikor az adogatótömb a felső holtponton van, és így könnyedén be tudja tölteni a töltényűrbe a feladagolt lőszert. Esetünkben ez nem teljesen így van, mivel a zár már előbb megpróbál előresiklani, mint hogy az adogatótömb felső helyzetbe érne, így beleütközik annak hátsó falába.
Az adogatótömb és a felhúzott kakas (saját kép)
A hiba megállapítása után az ismételt szétszedés felfedte a hiba forrását, ami véleményem szerint megint csak nem vet kedvező fényt a cégre. Jobban megnézve a dolgokat kiderült, hogy az előzőleg leegyszerűsített, egyébként túl hosszú stift helyett a hiányzó rugós elem volt felelős az adogatótömb helyes pozicionálásáért, mégpedig, hogy csak akkor induljon el felfelé amikor a zár már hátsó helyzetben van, és addig maradjon fent, amíg a zár be nem fejezi az előresiklását. Ezt a problémát a következőképpen orvosoltam:
Levágtam a kilógó stift maradékát, majd 5mm-es fúróval megfelelő mély lyukat fúrtam a mozgatórúd oldalába, amibe egy rövid rugó és egy 6mm hosszú lekerekített fejű csap került. Ezután már csak a jobb oldali tokfedélen kellett kialakítani a stiftnek a két végpozícióját rögzítő mélyedést. Ehhez segítség is akad, ugyanis a tokfedél belsején halványan láthatóak az eredeti mélyedések, amit az öntéshez való mintavételnél kitakartak. Ezzel igaz hogy még egy munkafolyamatot spóroltak, de nem hiszem, hogy ez annyival több pénzt hoz, mint ahány vevőt elveszítenek a nem megfelelően működő termékeik által. Azonban jelenleg más gyártó nem állít elő Volcanic replikát, így sajnos be kell érnünk ezzel az egyetlen modellel.
Az újonnan elkészített stift, és a jobb tokfedél kialakítása, a levágott végű csavarokkal (saját kép)
Az ismételt összerakáskor már rendesen működött volna a fegyver, sajnos azonban ismét előjött egy - immár a sokadik - probléma a működéssel kapcsolatban, mégpedig az, hogy a kakas nem akadt meg mindig hátsó, teljesen felhúzott állásban. Szétszedve és az érintkező felületek és az elsütőbillentyű hátsó részének reszelővel való finomítása után már jó volt, de véleményem szerint ezt egy kevésbe felszerelt vagy fanatikus fegyverbarát már rég a fejét fogta volna ennyi hiba láttán.
A megreszelt kakas és elsütőbillentyű (saját kép)
A működés helyretétele után legfőképpen a hiányzó hátsó nézőkét próbáltam valami úton-módon pótolni. Mivel a tok felső részébe bemarást nem tudtam készíteni, így maradt a csavaros megoldás. Ehez a tok elejébe egy kisméretű lukat fúrtam, majd ide lett egy kis lemezcsavarral felfogatva az alumíniumból kialakított (mire is lehet jó egy régi CPU hűtőborda) feketére festett nézőke.
A házilag készített hátsó irányzék (saját kép)
Összességében elmondható hogy egy eléggé elkapkodott minőség és összeszerelés jellemzi a Denix Volcanic pisztolyát, viszont jelenleg nincsen más alternatívája a díszfegyverek piacán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése