A vadnyugat egyik legelterjedtebb és egyben legismertebb fegyvere a hatlövetű forgópisztolyok voltak. A mindenki által hozzáférhető pisztolyok mellett meg kell említenünk a másik legelterjedtebb és legismertebb fegyvert a westernfilmek által a köznapi nyelvben csak Winchester puska néven elhíresült M1866 ismétlőpuskát.
Az alsó-kulcsos puska szinte minden western filmben feltűnt az idők folyamán, meghatározó fegyvere volt Old Shatterhand mellett számtalan híres-hírhedt személynek is. Hogy csak néhány példát említsek a legnagyobbak közül. Láthattuk, a Volt egyszer egy vadnyugat, Hét mesterlövész, A jó, a rossz és a Csúf, Egy maréknyi dollárért című filmben, de majd minden Bud Spencer - Terrence Hill nevével fémjelzett spagettiwestern állandó szereplője volt. Egyszerűségében rejlett a vonzereje és karaktere, ami számos filmben sikerült is kihasználni a rendezőnek, és a színészeknek egyaránt.
A Volcanic és Henry-k kora:
Maga az M1866-os modell egyenes leszármazottja volt a korábbi egyszerűen csak "Henry" puskának keresztel Benjamin Tyler Henry által megálmodott és az 1850-es években gyártott és árusított puskának. Az első hasonló kialakítású csőtárral, és alsó-kulcsos adogatószerkezettel először nem a Henry-knél, hanem az 1855-ben szabadalmaztatott Volcanic Repeating Fire Arms Company, a cég nevével fémjelzett Volcanic pisztolynál találkozhattunk.
Ezek a fegyverek még egyedi "Rocket Ball" típusnévvel illetett lőszert tüzeltek. Ez a lőszer nem volt más, mint a későbbi egybeszerelt lőszerek előfutára. Magát a .25 és .32 kaliberű ólom lövedék üreges testét töltötték fel lőporral, és látták el a fenékrészét egy a peremgyújtásos lőszereknél alkalmazott anyaggal átitatott gyúlappal. Sajnos sem a fegyver sem a lőszer nem terjedt el igazán, köszönhetően annak, hogy összességében nem egy kiforrott konstrukció volt.
Ezt a konstrukciót használta fel - a Volcanic elnökének Nelson Gaston-nak 1856-os halála után - a vállalatnál elnöki pozícióban feltűnt Oliver Fisher Winchester. Az 1857-es évtől kezdődően számos változást hozott a cég életében. A vállalat nevét The New Haven Arms Company-ra változtatták, ezzel egy időben a piaci igény felmérése után újult erővel vetették bele magukat az ismétlőfegyverek tervezésébe és tökéletesítésébe.
Feltűnik a .44 rimfire:
A számos nehézség mellett majdnem pénzügyi csőd is fenyegette a céget, majd 1860-ban felragyogott a csillaga, amikor is Henry az elnökségnek bemutatta egy általa szabadalmaztatott .44-es kaliberű peremgyújtásos (rimfire) lőszert, - mely az első használhatóbb fémhüvelyes egybeszerelt puskalőszer volt akkoriban - és az azt tüzelő alsó-kulcsos ismétlőpuska tervét. Winchester rögtön fellelkesült, és áldását adta a fegyver megvalósítására, ezzel kezdetét vehette egy új korszak, a Henry ismétlőpuskák kora.
Az eredeti .44-es peremgyújtású Henry lőszer 200 grain-es ólomlövedéket és 28 grain feketelőport tartalmazott. A lövedék ereje a .44-es S&W pisztolylőszer erejének felelt meg. A lövedék kezdősebessége ~400m/s (1100fps) volt ami már alkalmas volt mindenfajta cél leküzdésére. A lövedékek hornyait speciális kenőanyaggal töltötték ki, hogy csökkentsék a nemkívánatos ólomlerakódásokat a csőben.
A Henry puska már ötvözte magában azokat a stílusjegyeket melyeket a későbbi Winchester modellekben is viszontláthatunk. Ilyenek voltak a cső alatt elhelyezett vízszintes kialakítású 16db peremgyújtású lőszert magába foglaló csőtár, és az alsó-kulcsos adogatószerkezet is.
A végső modellt 1862-től kezdték értékesíteni polgári és hadi célra egyaránt. Sajnos számos a használat során felmerült hiányosság miatt végül a polgárháború egyre erősebb fegyverigényének dacára a puska hadi rendszeresítésétől eltekintettek. Ezek a negatívumok az alábbiak voltak: nem volt a fegyver csövén fa elő-ágy, ami miatt a használója kezét gyakran megégette a felforrósodott cső, a csőtár kialakítása miatt érzékeny volt a szennyeződésekre, emiatt gyakran elakadt a fegyver adogatása.
A fenti hiányosságok ellenére a népek vették mint a cukrot, köszönhetően a Henry karabély polgárháború alatt kivívott rendkívül jó hírnevének. Úgy aposztrofálták anno, mint "Az átkozott Yankee puska amit vasárnap megtölt, és az egész elkövetkező héten lőhet vele" Ami természetesen túlzás volt, de ne feledjük el, hogy Európában még javában az egylövetű fegyverek uralták a piacot a puskák terén, és az Amerikába érkező letelepedni vágyóknak, vagy egyszerű kalandorokra az újdonság varázsával hatott egy gyors ismétlőpuska ígérete.
Winchester Repeating Arms Company:
A New Haven Arms Company a polgárháború alatt értékesített 12.475db Henry karabélynak köszönhetően erősödött meg nemcsak technikai, hanem pénzügyi téren is, ennek köszönhetően maradt idejük a konstrukciós hibák kijavítására is, melyben a cég elnöke maga Oliver Winchester is hathatósan részt vett. Erre azonban csak a polgárháború befejezése után 1866-ban kerülhetett sor, amikor is a Winchester Repeating Arms Company-ra átkeresztel cég piacra dobta Winchester M1866 néven az azóta már legendává vált ismétlőpuskát. A sikere óriási volt. 1867 és 1892 között 150.000db fegyvert és 230.000.000db töltényt értékesítettek az amerikai kontinensen.
A sikereken felbuzdulva az M1866-os modellt később számos alkalommal módosították, közel féltucat újabb és korszerűbb fegyver hagyta el Winchester nevével fémjelzett üzemet, de az M1866 Winchester örökre beírta magát a vadnyugat történelmébe. Viszonylag olcsó ára és megbízhatósága folytán a fegyverforgatók minden rétegéhez elért, ezzel korának közkedvelt és elterjedt fegyvere lett.
Winchester M1866 Yellow Boy:
Nézzük meg, szigorúan technikai szemszögből hogy pontosan hogyan is működött, és nézett ki az M1866-os ismétlőpuska. A legfőbb újítása M1866-nak a fegyver töltése immár nem elölről, hanem a fegyver jobb oldalán kialakított Nelson King által szabadalmaztatott King rendszerű töltőkapun keresztül történt. Ez hatványozottan meggyorsította a töltési folyamatot, mivel harc közben akár egyesével is újra lehetett tölteni a fegyvert, illetve a lövésznek a fegyvert immár nem kellet kiemelnie a vállgödörből illetve nem kellett levenni szemét a célról.
A fegyver másik fő ismérve volt, hogy immár fa mellső ágyazást kapott, ami nagymértékben javított a fegyver kezelhetőségén. Kismértékben eltérő irányzékot (a karabélynál), és tusvéget tudhat még magáénak a modell.
Az első modellek a Henry-nél bevezetésre került .44-es peremgyújtásos lőszert tüzelték, ez volt akkoriban az egyik legmodernebb sorozatban gyártott puskalőszer. A gyártás felfutása a lőszer árára is hatással volt, ez a kezdeti 20$/1000db-ről 12$/1000db-ra csökkent, ami jó hatással volt az üzletre.
A lőszer teljesítménye a mai .44-es S&W lőszeréhez hasonlít, megfelelő volt a vadászok, marhapásztorok, egyszerű farmerek illetve a hivatásos fegyverforgatók számára. 100yardon (kb.100m) belül veszettül pontos volt, viszont távolabbi célok leküzdésére a lőszer karakterisztikájából adódóan csak korlátozottan volt alkalmas.
Winchester .44-es peremgyújtásos lőszer technikai paraméterei (www.thehighroad.org)
Az M1866-nak három fő modellje létezett. a karabély 20"-os, a normál puska 24"-os, míg a muskéta 26"-os csővel készült.
A fegyver szerkezete nem volt túl bonyolult. Három fő részből állt, mégpedig a tokból, a tusból, és a csőből. A fegyver tokja bronz ötvözetből, korabeli nevén "gun metal - fegyverfémből" készült, ezért is volt a fegyver beceneve a "Yellow Boy", bár néhány darab készült "sima" acél tokkal is. Ehhez a tokhoz hátulról a tus, elölről a cső az alatta található tárral csatlakozott.
Winchester 1866 a legutolsó szériából (www.rarewinchesters.com)
Az alsó-kulcsos puska szinte minden western filmben feltűnt az idők folyamán, meghatározó fegyvere volt Old Shatterhand mellett számtalan híres-hírhedt személynek is. Hogy csak néhány példát említsek a legnagyobbak közül. Láthattuk, a Volt egyszer egy vadnyugat, Hét mesterlövész, A jó, a rossz és a Csúf, Egy maréknyi dollárért című filmben, de majd minden Bud Spencer - Terrence Hill nevével fémjelzett spagettiwestern állandó szereplője volt. Egyszerűségében rejlett a vonzereje és karaktere, ami számos filmben sikerült is kihasználni a rendezőnek, és a színészeknek egyaránt.
A Volcanic és Henry-k kora:
Maga az M1866-os modell egyenes leszármazottja volt a korábbi egyszerűen csak "Henry" puskának keresztel Benjamin Tyler Henry által megálmodott és az 1850-es években gyártott és árusított puskának. Az első hasonló kialakítású csőtárral, és alsó-kulcsos adogatószerkezettel először nem a Henry-knél, hanem az 1855-ben szabadalmaztatott Volcanic Repeating Fire Arms Company, a cég nevével fémjelzett Volcanic pisztolynál találkozhattunk.
Volcanic pisztoly korabeli hirdetése (www.antiquesandthearts.com)
Ezek a fegyverek még egyedi "Rocket Ball" típusnévvel illetett lőszert tüzeltek. Ez a lőszer nem volt más, mint a későbbi egybeszerelt lőszerek előfutára. Magát a .25 és .32 kaliberű ólom lövedék üreges testét töltötték fel lőporral, és látták el a fenékrészét egy a peremgyújtásos lőszereknél alkalmazott anyaggal átitatott gyúlappal. Sajnos sem a fegyver sem a lőszer nem terjedt el igazán, köszönhetően annak, hogy összességében nem egy kiforrott konstrukció volt.
A Rocket Ball lőszer metszeti rajza (www.leverguns.com)
Ezt a konstrukciót használta fel - a Volcanic elnökének Nelson Gaston-nak 1856-os halála után - a vállalatnál elnöki pozícióban feltűnt Oliver Fisher Winchester. Az 1857-es évtől kezdődően számos változást hozott a cég életében. A vállalat nevét The New Haven Arms Company-ra változtatták, ezzel egy időben a piaci igény felmérése után újult erővel vetették bele magukat az ismétlőfegyverek tervezésébe és tökéletesítésébe.
Oliver Fisher Winchester (www.wikipedia.com)
Feltűnik a .44 rimfire:
A számos nehézség mellett majdnem pénzügyi csőd is fenyegette a céget, majd 1860-ban felragyogott a csillaga, amikor is Henry az elnökségnek bemutatta egy általa szabadalmaztatott .44-es kaliberű peremgyújtásos (rimfire) lőszert, - mely az első használhatóbb fémhüvelyes egybeszerelt puskalőszer volt akkoriban - és az azt tüzelő alsó-kulcsos ismétlőpuska tervét. Winchester rögtön fellelkesült, és áldását adta a fegyver megvalósítására, ezzel kezdetét vehette egy új korszak, a Henry ismétlőpuskák kora.
A Henry karabély felépítése és működése (patentpending.blogs.com)
Az eredeti .44-es peremgyújtású Henry lőszer 200 grain-es ólomlövedéket és 28 grain feketelőport tartalmazott. A lövedék ereje a .44-es S&W pisztolylőszer erejének felelt meg. A lövedék kezdősebessége ~400m/s (1100fps) volt ami már alkalmas volt mindenfajta cél leküzdésére. A lövedékek hornyait speciális kenőanyaggal töltötték ki, hogy csökkentsék a nemkívánatos ólomlerakódásokat a csőben.
.44-es peremgyújtású Henry lőszer (www.oldammo.com)
A Henry puska már ötvözte magában azokat a stílusjegyeket melyeket a későbbi Winchester modellekben is viszontláthatunk. Ilyenek voltak a cső alatt elhelyezett vízszintes kialakítású 16db peremgyújtású lőszert magába foglaló csőtár, és az alsó-kulcsos adogatószerkezet is.
A csőtár töltési helyzetben, és a hozzávaló .44-es peremgyújtású Henry lőszerek (www.auctionarms.com)
A végső modellt 1862-től kezdték értékesíteni polgári és hadi célra egyaránt. Sajnos számos a használat során felmerült hiányosság miatt végül a polgárháború egyre erősebb fegyverigényének dacára a puska hadi rendszeresítésétől eltekintettek. Ezek a negatívumok az alábbiak voltak: nem volt a fegyver csövén fa elő-ágy, ami miatt a használója kezét gyakran megégette a felforrósodott cső, a csőtár kialakítása miatt érzékeny volt a szennyeződésekre, emiatt gyakran elakadt a fegyver adogatása.
M1862 Henry karabély (www.hackman-adams.com)
Ismeretlen őrmester kezében egy Henry-vel (www.oldammo.net)
A fenti hiányosságok ellenére a népek vették mint a cukrot, köszönhetően a Henry karabély polgárháború alatt kivívott rendkívül jó hírnevének. Úgy aposztrofálták anno, mint "Az átkozott Yankee puska amit vasárnap megtölt, és az egész elkövetkező héten lőhet vele" Ami természetesen túlzás volt, de ne feledjük el, hogy Európában még javában az egylövetű fegyverek uralták a piacot a puskák terén, és az Amerikába érkező letelepedni vágyóknak, vagy egyszerű kalandorokra az újdonság varázsával hatott egy gyors ismétlőpuska ígérete.
Korabeli életkép, bal oldalon egy Henry karabély (www.cascity.com)
Winchester Repeating Arms Company:
A New Haven Arms Company a polgárháború alatt értékesített 12.475db Henry karabélynak köszönhetően erősödött meg nemcsak technikai, hanem pénzügyi téren is, ennek köszönhetően maradt idejük a konstrukciós hibák kijavítására is, melyben a cég elnöke maga Oliver Winchester is hathatósan részt vett. Erre azonban csak a polgárháború befejezése után 1866-ban kerülhetett sor, amikor is a Winchester Repeating Arms Company-ra átkeresztel cég piacra dobta Winchester M1866 néven az azóta már legendává vált ismétlőpuskát. A sikere óriási volt. 1867 és 1892 között 150.000db fegyvert és 230.000.000db töltényt értékesítettek az amerikai kontinensen.
Winchester lőszerek "életképe" a századfordulóról (www.winchestergifts.com)
A sikereken felbuzdulva az M1866-os modellt később számos alkalommal módosították, közel féltucat újabb és korszerűbb fegyver hagyta el Winchester nevével fémjelzett üzemet, de az M1866 Winchester örökre beírta magát a vadnyugat történelmébe. Viszonylag olcsó ára és megbízhatósága folytán a fegyverforgatók minden rétegéhez elért, ezzel korának közkedvelt és elterjedt fegyvere lett.
Egy másik életkép egy korabeli fotós műterméből.(www.ammoland.com)
Winchester M1866 Yellow Boy:
Nézzük meg, szigorúan technikai szemszögből hogy pontosan hogyan is működött, és nézett ki az M1866-os ismétlőpuska. A legfőbb újítása M1866-nak a fegyver töltése immár nem elölről, hanem a fegyver jobb oldalán kialakított Nelson King által szabadalmaztatott King rendszerű töltőkapun keresztül történt. Ez hatványozottan meggyorsította a töltési folyamatot, mivel harc közben akár egyesével is újra lehetett tölteni a fegyvert, illetve a lövésznek a fegyvert immár nem kellet kiemelnie a vállgödörből illetve nem kellett levenni szemét a célról.
Winchester töltése a King rendszerű töltőkapunk keresztül (www.gunblast.com)
A fegyver másik fő ismérve volt, hogy immár fa mellső ágyazást kapott, ami nagymértékben javított a fegyver kezelhetőségén. Kismértékben eltérő irányzékot (a karabélynál), és tusvéget tudhat még magáénak a modell.
Az első modellek a Henry-nél bevezetésre került .44-es peremgyújtásos lőszert tüzelték, ez volt akkoriban az egyik legmodernebb sorozatban gyártott puskalőszer. A gyártás felfutása a lőszer árára is hatással volt, ez a kezdeti 20$/1000db-ről 12$/1000db-ra csökkent, ami jó hatással volt az üzletre.
Az új M1866 Winchester .44 peremgyújtásos lőszer (www.oldammo.com)
A lőszer teljesítménye a mai .44-es S&W lőszeréhez hasonlít, megfelelő volt a vadászok, marhapásztorok, egyszerű farmerek illetve a hivatásos fegyverforgatók számára. 100yardon (kb.100m) belül veszettül pontos volt, viszont távolabbi célok leküzdésére a lőszer karakterisztikájából adódóan csak korlátozottan volt alkalmas.
Az M1866-nak három fő modellje létezett. a karabély 20"-os, a normál puska 24"-os, míg a muskéta 26"-os csővel készült.
M1866 karabély, puska, és muskéta változatok (www.wikipedia.com)
A fegyver szerkezete nem volt túl bonyolult. Három fő részből állt, mégpedig a tokból, a tusból, és a csőből. A fegyver tokja bronz ötvözetből, korabeli nevén "gun metal - fegyverfémből" készült, ezért is volt a fegyver beceneve a "Yellow Boy", bár néhány darab készült "sima" acél tokkal is. Ehhez a tokhoz hátulról a tus, elölről a cső az alatta található tárral csatlakozott.
Egy Yellow Boy M1866 felirata az irányzék előtt (www.brownells.com)
Két korabeli M1866-os típus a felső normál bronz, míg az alsó ritka acél tokkal (www.gamageantiques.com)
A tokban voltak megtalálhatóak mindazon mechanikai elemek, amik a fegyvert egyedivé tették. A működési mechanizmus alkatrészei elsőre nem tűnnek bonyolultnak, de közelebbről megszemlélve kitűnik, hogy mennyi innovatív megoldást alkalmazott Oliver Winchester az általa tervezett fegyverbe.
A King féle töltőkapu szabadalmi terve (www.hlebooks.com)
Az első ilyen multifunkciós alkatrész a sátorvas volt, ami egyben töltőkarként is funkcionált. A töltőkar nem csak a lőszert juttatta a töltényűrbe, hanem az elhasznált hüvely ürítéséről, illetve az ütőszegre csapó kakas felhúzásában is szerepet játszott. A kart a mögötte lévő kis forgó csappal lehetett "biztosítani" úgymond lezárni, hogy pld. lovaglás alatt ne nyílhasson le véletlenül.
Jól látható a fegyver egyszerű, de strapabíró kivitelezése. Legalul az első ismert 12476-os sorszámú - később átszámozott - 1866-os modell. (www.rarewinchesters.com)
A fegyver töltési/ürítési ciklusa az alábbiak szerint működött:
A sátorvas lefelé történő mozgásával először a zár, rajta a hüvelyvonóval indul meg hátra, kihúzva a töltényűrből az esetlegesen benne lévő hüvelyt. Ezzel egy-időben a zár hátsó része felhúzza a kakast. A mikor a hüvelyvonó már majdnem végállásba ér, megindul felfelé az adogatótömb, amely alsó részében az alsó csőtárból beleadagolt lőszer fekszik. Az adogatótömb felső éle felfelé kipenderíti az elhasznált hüvelyt, ezzel egyidejűleg az új lőszer a töltényűrrel egy síkba emelkedik.
A töltés főbb elemei. Az adogatótömb, a zár a hüvelyvonóval, és az alsókulcsos adogatószerkezet (www.antiquesandthearts.com)
A sátorvas visszahúzásával a zár előre mozog, betolja a töltényűrbe a lőszert, majd az adogatótömb megkezdi útját lefelé, az alap pozíciójába, hogy a csőtárban lévő rugó ismét egy új lőszert toljon az alsó részébe. Az elsütőbillentyű meghúzásakor a kakas ráüt a zárra - mivel hagyományos értelemben vett ütőszegről esetünkben nem beszélhetünk - és a zár két szélén lévő hosszanti kitüremkedés elműködteti a peremgyújtású lőszert. Ez a művelet addig ismételődik, amíg lőszer van a csőtárban, ez esetünkben 16db lőszert jelent.
.44-es peremgyújtásos lőszer, rajta a jellegzetes kettős winchester ütőszegnyom. (article.wn.com)
A fegyver töltése a bevezetőben ismertetett jobb oldalon található kapun keresztül történik, egyszerűen előre nyomva újabb és újabb lőszert tolhatunk a tárba mindaddig amíg az meg nem telik.
A fegyver töltése a jobb oldali töltőkapun keresztül történik.(www.curtrich.com)
A lőszerek visszacsúszásáról a töltőkapu belsejében található retesz hivatott gondoskodni, igaz ez a kezdeti modelleknél gyakran letört. A fegyver ürítése csak a töltés/ürítési ciklus ismételgetésével lehetséges, illetve beragadás esetén a csőtár elején egy kicsavarható dugó található.
Javított, korábban letört töltőkapu reteszek. (www.gunblast.com)
A tus anyaga dió, illetve bükk volt. A tus kialakítása hasonló volt a Henry-n már láthattunk. A fegyver markolata egyenes kiképzésű volt, a tus alsó élével egy vonalban került kialakításra, ami nagyon jó fogást biztosított a fegyvernek, és nem utolsósorban egyszerűbb volt a fát a gyártás során megmunkálni, A tusa ívelt formájú és vastag fém tusatalpat kapott, ami nem csak védte a tusát a fizikai behatásoktól, pld. remekül lehetett vele szükség esetén közelharcban verekedni, hanem a rajta kialakított nyíláson keresztül lehetett hozzáférni a tusban helyet kapott tisztító felszereléshez.
A tus kialakítása, jól látható a kétfajta tusvég, és fegyvertisztító ajtó kialakítása (www.westernoutlaw.com)
A fegyver csöve egyszerű kivitelű kékített acél volt, egyaránt gyártották hatszögletű és kör alakú külső keresztmetszettel is. A huzagolásának menetemelkedése progresszív (gyorsuló) volt, a ma általánosnak tekinthető állandóval szemben. Erre azért volt szükség, hogy az amúgy nem túl erős fekete lőporos lőszer által kilőtt lövedék megfelelően fel gyorsuljon a csőben.
Cső az alászerelt csőtárral. Megfigyelhető az irányzék elhelyezésének változása. Felül a késői 4. verzió, alul a korai 1. verzió. (www.militaryrifles.com)
A fegyver első és hátsó irányzékának is több fajtája létezett, a kezdetekkor az első irányzék a csövön található bevágásban volt, később ezt áthelyezték a csövet összefogó kengyelre. A hátsó irányzék a sima egyszerűn keresztül a felcsapható kettős típuson át a puskákon és muskétákon alkalmazott felcsapható keretirányzékig terjedhetett, de gyártottak rá a markolat felső részére utólag felszerelhető diopteres irányzékot is.
Az irányzékok számos típusát gyártották a fegyverhez, de jellemzően a sima nézőke volt a legelterjedtebb. (www.gun-parts.com, www.astronomy-pictures.net)
Pontosabb célzást lehetővé tevő diopteres nézőke, amit egyszerűen a tus meglévő csavarhelyeire szerelhetünk fel. (www.militaryrifles.com)
A fegyver széles alkalmazhatósága folytán nem csak az amerikai kontinensen volt sikeres. A fegyvert számos hadsereg rendszeresítette az öreg kontinensen. A legnagyobb felhasználója a fegyvernek azonban Törökország volt, aki 1870-ben 5.000db karabélyt, 45.000 muskétát és 60millió darab lőszert rendelt. Az első hadi alkalmazására 1877-ben a Plevna-i csatában nyílt alkalma a Török hadseregnek, ahol nagy veszteségeket okozott a gyengébb fegyverekkel felszerelt egyesített Orosz-Román hadaknak. A Törökök 12embert veszteség mellett 2845fős veszteséget okoztak az ellenségnek, ami javarészt az M1866 Winchester ismétlőfegyvereiknek volt köszönhető.
Török feliratos 1870-es gyártású M1866 Winchester (www.militaryrifles.com)
A fegyver aranykora az M1873-as modell megjelenésével nem ért véget. Az M1866-os modell gyártását 1874-ben beszüntették ugyan, de ennek ellenére töretlen népszerűségnek örvendett a középső és déli államokban, illetve az indiánok körében és ez a töretlen népszerűség még ma is töretlen, gondoljuk csak bele a számtalan M1866-os replikára amelyek napjainkban is gazdára találnak.
Denix
A múltkor elmulasztottam a Denix S.A cég történetét ismertetni, így ezt most röviden megtenném. Ez a cég is, mint sok hasonló a 70-es években családi vállalkozásból nőtte ki magát a piac egyik meghatározó gyártójává.
A Spanyol székhelyű és illetőségű Denix S.A-t két ember Jose Carretero Febrer és Sebastián Llull Salom alapította 1978-ban. A cég már a kezdetekkor is díszfegyverek előállításával foglalkozott, igaz ekkor még csak két alkalmazottuk és korlátozott anyagi lehetőségeik voltak. Szerencsére a hírnevük hamar elterjedt a díszfegyverek-et vásárlók körében, egyre keresettebben lettek a termékeik, és jelentős fejlesztéseket hajthattak végre, mindamellett a cég családias hangulatát is sikerült megőrizniük.
Jelenleg a Ciutadella de Menorca közelében található ipari parkban található a 70főt foglalkoztató 3700m2-es alapterületű gyáruk, ahol a termékeik 99%-a készül.
A Denix S.A logója (www.denix.es)
A Spanyol székhelyű és illetőségű Denix S.A-t két ember Jose Carretero Febrer és Sebastián Llull Salom alapította 1978-ban. A cég már a kezdetekkor is díszfegyverek előállításával foglalkozott, igaz ekkor még csak két alkalmazottuk és korlátozott anyagi lehetőségeik voltak. Szerencsére a hírnevük hamar elterjedt a díszfegyverek-et vásárlók körében, egyre keresettebben lettek a termékeik, és jelentős fejlesztéseket hajthattak végre, mindamellett a cég családias hangulatát is sikerült megőrizniük.
A cég termelési központja napjainkban (www.denix.es)
Jelenleg a Ciutadella de Menorca közelében található ipari parkban található a 70főt foglalkoztató 3700m2-es alapterületű gyáruk, ahol a termékeik 99%-a készül.
A gyártási folyamat főbb lépései. Nyersanyagok, félkész termékek, és a csomagolásra váró kész fegyverek. A jobb oldalon éppen több tucat "Yellow Boy" látható. (www.denix.es)
A kezdetekkor még csak belföldi piacra dolgoztak, főleg a turisták vásárlóerejét célozva meg, azonban ahogy teltek az évek, egyre inkább az országhatáron túli értékesítésben látták a cég jövőjének biztosítását. Jelenleg 45 országba értékesítik a termékeiket. A termékeik eladása az alábbiakban oszlik meg:
Belföldi piac: 10%
Európai unió: 44%
Más egyéb országok: 46%
Kiszállításra váró kész fegyverek (www.denix.es)
Időközben számos új termékcsoport gyártásába kezdtek bele, ilyenek volt például a western és modern fegyverek, és felszerelés kiegészítők is. Manapság ennek köszönhetően a középkortól egészen a modern mai fegyverek másolatáig terjed a több mint 500 különféle díszfegyverből álló termékpalettájuk. Reméljük ezt a fejlődést töretlenül megtartják a későbbiekben is.
Denix M1866 Winchester "Yellow Boy"
A történelmi áttekintés és a cég ismertetése után nézzük meg, hogy a Denixnek miként sikerült kiviteleznie az M1866-os fegyver replikáját. Tudvalevő, hogy aki manapság a Winchester fegyverek valamely típusának másolatát akarja a magáénak tudni, elég sokat kell keresgélni, mire elfogadható árú és minőségű példányt talál. Az egyik oldalon a rendkívül jó minőségű Uberti és hasonló gyártók replikái, a másik oldalon pedig a sokszor csak nyomokban hasonló olcsó a fegyverre nem nagyon hasonlító kínai díszfegyver utánzatok találhatóak meg. A két véglet között csak kevés cég tud megfelelő minőséget és árat produkálni, ezek közül az egyik ilyen a Denix M1866-os Winchester modellje.
A szóban forgó M1866-os 1140L típusjelzésű Winchestere. (www.denix.es)
Már maga a fegyver egyszerű, de méretes csomagolása is sejteti, hogy a korábbi cikkben ismertetett Colt pisztoly nagy testvérével van dolgunk. Sajnos a csomagoláshoz kapcsolódik az első negatívum is, ugyanis a dobozt egy kicsit szűkre szabták, és a fegyver kakasa kikandikál a doboz oldalán ütött lyukon keresztül, ami nem feltétlenül szerencsés egy spiáterből készült alkatrésznél. A másik rossz pont, hogy a fegyver a külső dobozon kívül semmibe nincsen becsomagolva, még egy filléres buborékos védőfóliába sem. Elhiszem, hogy ez egy olcsóbb másolat, de egy díszfegyvernél nem hátrány ha nem karcolódik össze-vissza a szállítás során.
A csomagolástól eltekintve a dobozból kivett fegyverről az első kép rendkívül pozitív. A kinézetére nem lehet panaszunk, összességében szépen megmunkált és kialakított a fegyver külcsínye, amihez tekintélyes kg-os súly társul. A fegyver anyaga a díszfegyvereknél megszokott olcsó spiáter. A csövet és a működtető szerkezet fém alkatrészeit feketére felületkezelték. Ezek az alkatrészek az alábbiak: Cső az alatta található csőtárral, mellső ágyrögzítő bilincs, irányzék, sátorvas és a további működtető szerkezetek, töltőkapu, hátsó fegyverkarika.
Winchester M1866 by Denix (saját kép)
A sárga színű alkatrészei, ami az eredeti fegyveren bronzból készültek, itt a fegyver többi alkatrészével egyetemben szintén spiáterből vannak, de rézszínűre felület kezelve. A tokon kívül ilyen anyagból van még a tusatalp is. A fém alkatrészeken sorját, vetemedést, öntési hibát nem találni rajtuk, azonban a fekete színű alkatrészek bevonata néhol kismértékben hiányos, illetve néhol látszódik az öntési csonkok helye. A bevonatok hiányosságáról nem lehet megállapítani, hogy a felületkezelés során, vagy a tárolás, szállítás során keletkeztek, minden esetre könnyen orvosolhatóak fekete festék segítségével.
Alapvetően megfelelő kivitelezés jellemzi a modellt (saját kép)
A fegyver csöve elölről nézve 10cm-ig, hátulról pedig 2cm-ig nyitott, így még véletlenül sem lehet vele semminemű lőszert elműködtetni. Ráadásul elhelyeztek egy szűkítést is a töltényűrben, ami megakadályozza, hogy bármit is betöltsünk a csőbe. Ez alapvetően nem lenne baj, de így a tökéletesen megvalósított működés mellett, sokkal jobba mutatna, ha replika, vagy hatástalanított lőszerekkel tudnánk ezt is szimulálni. A csőtár a fegyver csövével egybe van öntve, elölről egy kicsavarható vakdugó zárja, hátrafelé pedig csak 15cm-en nyitott. Ezzel el is felejthetjük a csőtár adogatólapját és rugóját, így nem lehet bele lőszert tölteni.
A cső és az alatta található csőtár, jól látható hogy a töltényűrbe nem tudunk betölteni semmit. (saját kép)
Nekem jobban tetszett volna ha legalább 2-3db lőszert betölthettünk volna a tárba, majd a töltési/ürítési ciklust is végigjátszhattuk volna. Na de a fegyver olcsóságának ára van. Jelen esetben ez a korlátozott működést jelenti. A fegyver első és hátsó irányzéka is a csövön kapott helyet. Az első a csövet összefogató bilincsen, míg a hátsó a tok előtt található meg.
Első és hátsó irányzék (saját kép)
Érdekes, hogy a hátsó irányzék nem valami autentikus, ugyanis ilyen nézőkét a hosszabb csövű muskétáknál volt használatban, illetve nem egészen értem, hogy a nézőke távolságskálája az irányzék egyik felén miért van fejjel lefelé. Ráadásul felnyitott irányzéknál a távolság beállítására szolgáló sárgaréz csúszka túl laza. Így nem nagyon használható, annak dacára, hogy ez csak egy díszfegyver, erre jobban figyelhettek volna.
A hátsó irányzék, amin felül fejjel lefelé vannak a számok (saját kép)
A fa alkatrészek kidolgozásánál ez a hiányosság nem mutatkozott meg, jól megmunkált és pácolt, és megfelelően illeszkedik a fegyver többi részéhez. Hozzáértő "faszakértő" szerint anyaga bükk, vagy kőris. Általánosságban elmondható, hogy mind színében, mind kidolgozásában megfelelően illik a fegyverhez. A mellső ágy szorosan van a fegyverre felragasztva, pluszba még a mellső ágyrögzítő bilincs is rögzíti a fegyveren, nem fog leesni az biztos.
A fa ágyazás minősége messzemenően megfelel az elvárásoknak. (saját kép)
A tus végén a tusaborító fém elem található, a fentebb említett színezett spiáterből. A felfogatása a tusra autentikus, és megtalálható még rajta a fegyvertisztítót rejtő apró ajtó is, igaz ezt nem tudjuk kinyitni, mivel egybe van öntve a tusaborítóval. A tusáról levéve és a tusaborító hátuljára nézve jön a meglepetés, ugyanis a Denixnél valószínűleg egy meglévő "éles" fegyverről vettek lenyomatot, ennek következtében belül jól látható a kis ajtó minden részlete, így olyan érzése van az embernek, hogy ki is nyílna ha jobban erőltetné. Ennek ellenére az ajtót nem lehet kinyitni.
A tusaborító kívülről és belülről. (saját kép)
A másik kisebb hiba a fegyver jobb oldalán látszódik, nevezetesen a csavarok egy kissé hosszúra sikeredtek, és a tok síkjából 2-3mm-t kilógnak, ami nem csak csúnya, hanem balesetveszélyes is. A megfelelő méretre vágva ez a probléma megszüntethető, de vigyázzunk arra, hogy nehogy túlhúzzuk őket és kiszakadjon a menet a spiáter tokból.
A jobb oldalon kissé kilógó csavarok (saját kép)
A csavarok mellett a másik kisebb hiba, hogy szintén a jobb oldalon lévő a tok takarólemeze kissé eláll a toktól, ami a belül lévő öntési sorja nem megfelelő eldolgozásának következménye. Egy reszelő vagy dremel könnyen megoldja ezt a problémát is, és immár hézagmentes lesz a tok és fedelének kapcsolata.
A jobb tokfedél immár jól illeszkedik a tok síkjához. (saját kép)
Az első tüzetesebb szemrevételezés után a fegyver autentikus működésének tesztje következett, sajnos ezen elsőre meg bukott a fegyver, ugyanis mint utóbb kiderült egy tervezési hiányosság, vagy úgy is mondhatnám, hogy félretervezés miatt nem egészen úgy működött a fegyver ahogy annak működnie kellett volna. Mire is gondolok? A cikk első felében ismertettem a töltési/ürítési ciklus lefolyását, aminek első mozzanata, hogy a zár elindul hátrafelé, majd miután majdnem teljesen hátul van (és kihúzta az elhasználódott hüvelyt a töltényűrből) elindul felfelé az adogatótömb a következő lőszerrel.
A töltés mozzanatai (saját kép)
Na ez esetünkben a Denixnél nem így működik. A fegyver sátorvasát lefelé mozdítva először elindul felfelé az adogatótömb, majd mikor majdnem teljesen felér, csak akkor kezd hátrafelé mozogni a zár. Ez amellett, hogy nem éppen autentikus, a fegyver működését is befolyásolhatja, ugyanis nem sokon múlik, hogy a felfelé mozgó adogatótömb elérje a zárat, ami egy erősebb töltési mozdulat hatására el is törhet, mivel mint már említettem spiáterből van.
Az adogatótömb felülről és alulról (saját kép)
A fegyvertok két fedelét leszerelve vehetjük szemügyre a Winchester szívének is beillő belső szerkezetét. Itt rögtön feltűnik két dolog is ami miatt a a fenti működési hiba kialakulhatott. Az egyik, hogy a sátorvas tengelyére túlságosan szorosan van rászerelve az adogatótömböt mozgató kallantyú, így az már a legkisebb mozdulatra is elkezd mozogni, holott ezt csak a sátorvas kialakítása miatt annak 3/4 állásában kellene hogy megtörténjen. Egy kis olaj javított a helyzeten, de még mindig nem volt az igazi. A sokadik próbálkozás után vettem észre, hogy az adogatótömb pozícióját rögzítő rugós csap nem rögzül a tokfedélen kialakított lyukba, köszönhetően annak, hogy a kedves mesteremberek ezt 4-5mm-rel arrébb alakították ki. A lyuk odébb fúrásával láss csodát a probléma megoldódott, az adogatótömb immár a helyes időben kezdi meg felfelé történő mozgását.
A belsőrészek, és a problémás jobb oldali tokfedél, amin jól látható az utólag kialakított mélyedés, ami megakadályozza az adogatótömb idő előtti mozgását. (saját kép)
A jobb oldalon található töltőkapu imitáció viszont az első ujjal való benyomásra beragadással reagált, ami annak volt köszönhető, hogy az alsó széle egy kissé szélesebb volt, mint maga a tokfedél. Ezt kismértékben megreszelve, viszont már jó volt.
A jobb oldalon található töltőkapu. Alul jól látszik, hogy kissé meg van reszelve. (saját kép)
Egyéb tekintetben mechanikai jellegű probléma nem merült fel a replikával szemben. Szépen húzza fel a kakast, amit félállásba is visszaengedhetünk. Az eredeti fegyveren ez a csőre töltött fegyver egyetlen biztosítása. A sátorvas rögzítő kallantyúja a markolat alsó részén szépen működik, fixen rögzíti a sátorvasat ahogy kell.
A csőre töltött fegyver felhúzott kakasa és a sátorvasat biztosító kallantyú. (saját kép)
Összességében elmondható, hogy egy nem túl drága, de feelinges díszfegyvert tudhat magáénak az aki megveszi a Denix cég M1866 Yellow Boy replikáját. Ennél a fegyvernél is érvényes az előzőleg már hangoztatott tézis, miszerint a termék alacsony ára mellett a fegyver kisebb hiányosságait el lehet nézni. Minden Western fegyver iránt vonzódó gyűjtőnek csak ajánlani tudom ezt a díszfegyvert.
Copyright 2011 Becz László
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése